Van egy magyar bűvész, akit bár – a bűvészeken kívül – viszonylag kevesen ismernek itthon, annál inkább elismernek külföldön. Ha pedig végigpörgeti ujjai között az utolsó lapokat: olyasmi hallatszik, mint a hársfák zizegése őszi éjszakán, megérint bennünket valami hűvös fuvallat és komor árnyékok kergetőznek a levegőben.

Ő Dr. Szabó G. Gábor, kinek legfőbb apparátusa a két keze. Nézzék őt jókedvvel, lássanak bele abba a titkos műhelybe és járjanak túl a mester eszén: cselekedjék meg vele azt a rossz vagy jó tréfát, hogy mikor tarka halomba bűvöli a sok világi lim-lomot, kaparintsák el maguknak a háta mögött ügyesen mindazt, ami szép, kedves és vidám!