Napfényes Programok

„Ha az embernek egészséges, tiszta érzülete van, akkor minden életkorban örömmel nyúl vissza a meséhez.” (Rudolf Steiner)

A modern kor elültette azt a képet a fejünkben, hogy a mese csak a gyermekekhez szól. Pedig az igazság az, hogy eredetileg a felnőttek meséltek egymásnak. 
Még Jacob és Wilhelm Grimm, a világot bejárt Gyermek- és családi mesék c. mesegyűjtemény szerkesztőinek is meggyőződése volt, hogy kötetük a „komolyabb és idősebb emberek” érdeklődését is felkelti majd.
Hiszen, vallották, a varázs- és népmesék, amelyek legautentikusabb változatait gyűjtötték egy nagy csokorba, olyan életbölcsességeket és tanításokat rejtenek, amelyeket a gyerekek ösztönösen élnek át, a felnőttek viszont élettapasztalatuk tükrében, és elvont fogalmi gondolkodási képességüknek köszönhetően, mélységeiben meg is érthetnek.
Ha a felnőtt, aki mesél, maga is érti és hiszi a mesék igazát, sokkal többet tesz azért, hogy a gyerekekben

• a mesék életre szólóan akarterőt gyújtsanak a jóra való törekvésre,
• és megtanuljanak különbséget tenni jó és rossz között;
• vonzóvá váljon számukra a jó, a helyes és a szeretetteli, míg taszítóvá a gonosz és erkölcstelen;
• természetessé váljon a helyes célkitűzés és járhatóvá a hozzá vezető út.

A mese a felnőttek számára tükör és térkép az életúton: lehetőség arra, hogy megismerjük saját magunkat; rálássunk bizonyos működéseinkre, megértsük azokat, és ha kell, változni, változtatni tudjunk. Minden valódi mese, ha helyesen állunk hozzá, azt „kéri”, hogy találjuk meg, mire hívja fel a figyelmünket, mihez ad kulcsokat, mely nagy életkérdésünket érinti, például:

• Mi az emberi élet célja és értelme?
• Hogyan találhatom meg saját életem célját és értelmét?
• Hogyan teljesedhet ki az életem?
• Hogyan küzdhetem le elakadásaimat és hogyan éleszthetem fel erőforrásaimat?
• Milyen csapdák leselkedhetnek rám, és mikor mi a kiút?

Mára tapasztalattá vált, hogy azok a felnőttek, akiknek gyerekkorukban sokat meséltek, örömtelibbek, optimistábbak, motiváltabbak lehetnek életük során, mint azok, akik mese nélkül nőttek fel. Mert a mesék éltetik bennünk a reményt, hogy a nehézségek leküzdhetők, minden kutyaszorítóból van kiút; példaképeket állítanak elénk, amelyek inspirálnak,
motiválnak, bátorítanak; és emlékeztetnek rejtett belső erőinkre, képességeinkre.

A valódi mesében meg tudunk bízni, mert a lelkünk mélyén tudjuk, hogy mindaz igaz, ami
benne van.

Miért ne akarnánk hát elmerülni bennük és még többet tudni róluk?