Sorozatunk újabb részében a harmonikus párkapcsolatról faggatjuk a meséket.

Olyan titkok mélyére is beláthatunk, amelyekhez felnőtt fejjel a mesék titkos kódjainak megfejtése szükséges – a gyerekek viszont a mesékkel „anyatejként” szívják magukba.

Érdemes a klasszikus varázsmesékben megfigyelni az utat, melyet a királyfinak és a királylánynak meg kell tennie, hogy egymásra találjanak, és boldogan éljenek, míg meg nem halnak.

Van ugyanis a meséknek, azon belül a házasságos meséknek néhány fontos ismérve, például az, hogy mindig a királyfi – és nem a királylány! – indul útnak, hogy kemény próbák árán rátaláljon a párjára. Ha ez nem így van, akkor is mindig történik valami, ami alkalmat ad, hogy a királyfi bizonyíthassa rátermettségét.
Ezért van például, hogy bár Hamupipőke az, aki sok nehézséget leküzdve eljut a bálba, ahol már várja a királyfi, mégsem ülhetnek azonnal lakodalmat.
Az esküvő előtt mindig próbák sorát kell kiállni, méltónak kell bizonyulni a királylány kezére.
A királyfinak előbb meg kell találni az üvegcipellő gazdáját, vissza kell dobnia az aranyhalat a vízbe, szolgálnia kell a boszorkánynál, le kell győznie a sárkányt, vagy túl kell járnia az óriások eszén. Van dolga bőven.

De hogyan segíthet mindez abban, hogy a hétköznapi életben megtaláljuk a párunkat? Erről lesz szó egy csodás Grimm-mese kapcsán.